Elmenni örökbe

Bianka Van fennforgás, nem kicsi. Az elmúlt pár nap ismét ékes példája annak, hogy akármit csinálsz, akárhogy csinálod, akármennyire igyekszel, viheted a gyereket akárhova, kinyalhatod a seggét, ráköltheted az összes vagyonodat, építhetsz neki akármit, mesélhetsz neki, adhatod a 200%-odat, belegebedhetsz abba, hogy neki jó legyen, ha nem is hónapok, de hetek távlatában ha csak egyszer is hibázol, ha egyszer valami kizökkenti, ha csak egyszer is valamit félreért, vagy rosszul érezte magát, neked reszeltek. Mert ráadásul nem csak az a gond, hogy a kis hálátlan dögje képes csak a rosszra emlékezni, hanem mindezt képes a legrosszabb módon átadni a legrosszabb embernek. És utána bármit csinálsz, az már csak magyarázkodás. Igen, van konkrét történés, sajnos ez nem csak egy általános levegőbe puffogtatott közhely. De rég sírtam már ennyire mélyről… Jancsi térde koszos volt, ezért az óvónő megkérdezte, hogy Jancsi, Te nem fürödtél? Erre Jancsi azt mondta, hogy nem…és vacsorát se kapt...

Bianka Bár Julis a héten büntiben volt – már ami az édességet illeti, ezt szépen tartottuk is, de a hétvégébe közbeszólt ez a fránya gyereknap. Amennyire a világukat nem tudják még, simán mondhattuk volna, hogy maradunk otthon, de nem akarok igazán szemétláda lenni. Gyerekek, és most van gyereknap, szóval úgy voltunk vele, hogy oké, akkor engedjük el a bünti végét. Elmondtam Julisnak, hogy nem azért, mert annyira jól viselkedett, vagy mert megérdemli… De most van gyereknap és szeretnénk, ha jól éreznék magukat. Itt helyben volt egy kis szerveződés, műsorokkal, zenével, meg palacsinta, üdítő, fagyi, csillámtetoválás, kézműveskedés, ugrálóvár… Minden ami gyerek-szem-szájnak ingere, és úgy voltunk vele, hogy vagy marad a bünti, de akkor nincs gyereknap, vagy lesz gyereknap, de akkor bünti nyilván nincs. Természetesen a gyereknap mellett döntöttünk, így szombat délelőtt mi Karika mamával bejöttünk itt a kis városrészünk központjába, és ott töltöttük a délelőttöt. Voltak ovistársak, min...

Bianka Na csak gyorsan, mert késő van. A lényeg: az ügy felgöngyölítve. A Julis-ügy igencsak bénára sikeredetett. Juliskának teljesen egyedi elképzelései vannak arról, hogy hogy kell ismerkedni vagy együtt játszani másokkal, így az egyik játékot simán csak elvette a társaitól. Persze ez senkinek nem tetszett és Julis durváskodni kezdett, mire az óvónő odaültette maga mellé az asztalhoz, de Julis lefolyt a székről, meg csinálta a fesztivált, mire az óvónő ezt próbálta rendezni, mondta, hogy így nem lehet viselkedni, mire Julis belerúgott egy közeli asztalba, az asztal meg nekiment egy kislánynak, aki elesett. Erre a jelenetre jött be a vezető óvónő, aki büntetés gyanánt Julist a kiscsoportba vitte át. És mit írtam erről? Hogy adtak ezzel a szarnak egy pofont. Hát így is lett. Julisnak fogalma sem volt, miért van a kiscsoportban, de nagyon tetszett neki ez a kitüntetett helyzet, így mikor egy óra múlva az óvónő visszament érte, hogy akkor jöjjön, Julis azt mondta, maradna… és ez...

Bianka Ó, hol is kezdjem….? Vasárnap: Apukámhoz voltunk hivatalosak, a férfiak elektromos kaput szereltek, én a gyerekekkel voltam. 100 Km-rel arrébb mentünk, egy kis kiruccanás volt. A gyerekekkel határozottan nehéz volt így, hogy vittünk rajzolós cuccokat is, vittünk játékot, két társast is… És még így is azt éreztem, hogy szétunják magukat. A társasba nagyon gyorsan belefáradtak, ráadásul az egyiket, ami egy számolós, azt nem is tudtuk szabályosan játszani, háromszor kellett visszább lépnem, hogy tudják és élvezzék is a játékot, de nagyon gyorsan elfáradtak bele. Szóval csak ment a hülyeség, aztán egy idő után a nyávogás. Nekem így nem volt igazi a nap, annak ellenére, hogy nagyon vártam ezt az alkalmat és apukámmal találkozni is jó volt végre. Finomat ettünk, jót beszélgettünk, kávéztunk – a felnőttes része nagyon jó volt. Aztán irány haza. Az út első pár perce morcosan telt. Julis már a nap közben is kezdte csinálni a fesztivált, agyamra ment egy párszor, majd behazudta, hog...

Bernát a pihentető vasárnap… Ma hajnali nyolckor keltünk, persze a gyerekekre. Reggeliztünk és mentem is dolgozni, a beígért öntözőrendszer javítást csináltam. Csináltam volna, de mivel az előző szerelő egy alfa-béta, :) szinte javíthatatlan a rendszer. Se a szivattyú, se a tartály, a csövek és a leágazások, vagyis minden rossz. De még az újonnan vásárolt slagra is azt kellett mondanom, hogy rossz! Tudom, én vagyok a kekec, de hát ez van. Ez egy több sebből vérző rendszer… Hazaérve felállítottam a hálóágyat a kölköknek és elzavartam a lányt, aki levette az üdítőmet az asztalról, és mikor mondtam, hogy ne piszkálja, vissza rakta és leesett a földre, fele kifolyt! Faszom!! Bianka Julis, a rendszeren kívüli. Nehéz hova tenni a hülyeségeit. Be nem áll a szája, az okoskodása mindent visz. Folyamatosan azzal szembesülök, hogy egy igazi genyó a tesójával. Tegnap este vacsiztunk, tepsiben sült husi, vele sült krumplival és zöldséges rizs. Velem szemben ülnek a gyerekek. Néha, mikor b...

Bernát Már napok óta egy leégett házon dolgozok, baráti pár házrésze égett le, szerencséjükre a lakásuk nem égett ki, csak a boltjuk és a lakás közti rész. Pont úgy volt a heti beosztásom, hogy szinte azonnal tudtam menni és felmérni, és már másnap kezdtük is a munkát. Már van áram a lakásukban, és a bolt szinte minden helyiségében. Még hátra van egy élelmiszer bolt, a házból… Nem mondják, de hát persze hogy sürgős, hogy kész legyek, mert van munka ezer, kijavítani a hibákat, újra festeni, elhordani a romokat, és persze az árut intézni… Már három napja reggeltől estig dolgozom, reggel megyek a kollegáért, és a boltba anyagért és irány a tetthely. Anya elmagyarázta a gyerekeknek, hogy most sokat kell dolgoznom, meg hozom a csokipénzt, de azért csak nem vagyok itthon velük. És most szombat van, és én indulok, mára két lemondott munkám is van, és hát az egyik abban a faluban van pár utcára, és rövid idő lenne, ezért azt meg csinálom. De a másik tíz órára van be tervezve, nagyon más...

Bianka (Tegnap kezdtem el írni, szóval ami most az elején a tegnap, az már most tegnap előtt – érted… ) :D A nagy kurvaanyázás…. Tegnap már majdnem ömlengtem kicsit, de azért fogok ma is. De, hogy azért a napiszar meglegyen, azért minden nap rendesen megdolgozunk. Ha nem én, akkor Bernát, de a gyerekek meg alapból tolják a dolgot, szóval valami baromság minden napra jut. Mára épp a kurvaanyázás volt a program, mert Juliska úgy döntött, hogy ezt Ő megengedi magának az oviban. Az mondjuk számomra rejtély, hogy egy 40 évet óvónőként ledolgozó nő, aki mindemellett anyuka és nagymama is már, az hogy nem tud annyira rendet tartani, hogy miután rászól a gyerekre, azt a gyerek nem veszi komolyan, és tovább mondja a csúnya szavakat. Nem tudom, hogy ott milyen büntetés van, vagy milyen nincs, de, hogy ez a rendszer nem hatékony, az biztos. Csak azt nem értem, hogy ha neki belefér időnként, hogy a fejét megcsapja egy-egy gyereknek, akkor egy büntető sarokban állás, vagy játékból kimaradás...

Bianka A gyerekek időnként valami változáson mennek keresztül. Ez lehet az életkorukból adódó is, de lehet az is, hogy az örökbefogadásban, a kapcsolódásban szintet lépünk – ami nem csak a mi kapcsolódásunkat jelentheti, hanem a régivel egy újabb szakadás is lehet. Ilyenkor érzékenyebbek, sírósabbak, harsányabbak, vagy egyszerűen csak olyan dolgokat csinálnak, ami nem jellemző rájuk. Itt jegyzem meg, hogy én azóta is azon a véleményen vagyok, hogy az oviban jó volt az örökbefogadást elmondani, mert az életkorból adódó fejlődős furcsaság vélhetően minden gyereknél megvan, azzal szerintem számolnak az óvónők, a dajkák, de a kötődéssel való szintlépések egy „normál” családnál nincsenek így meg. És ezeket a furcsaságokat szerintem jó, hogy tudják hova tenni. No szóval Juliskánál van most egy ilyen. Szerintem ez most életkorból adódik inkább. Rájön és tesztelgeti a saját kereteit, a hatalmát a környezete felett, összességében azt, hogy ha belecsap a vízbe, az hol mekkora hullámokat ver....

Bianka Gondoltam, írok már azért a sütögetésről is, mert igencsak jól sikerült. Jó hangulat volt,mindenki jól érezte magát. Bár Bernát mondta utólag, hogy a gyerekek majdnem elvették a kedvét az egésztől. Pénteken délután az oviból hamarabb hozta el Bernát a gyerekeket, mert ott meg családi nap volt, amire mi már hetekkel ezelőtt megegyeztünk, hogy tuti nem megyünk Szép volt jó volt, egyszer elég volt tavaly… Szóval most a barátainkat és a sütögetést választottuk. De a gyerekek hazafelé jövet kérdezgették apát, hogy mi lesz? És apa mondta nekik, hogy átjönnek a barátaink, és sütünk szalonnát. – És még? – Meg lesz kolbász is – És még? – meg lesz saslik – és még?... és ez a folyamatos érdeklődés teljesen olyan volt, hogy azt mutatta, hogy a gyerekeknek ez nem elég, nem jó, még várnak valamit és még várnak valamit, és addig addig kérdezgették, hogy elfogyott Bernát tarsolyából az ötlet, nem tudta tovább sorolni a dolgokat és elgondolkodott, hogy basszus, most tényleg ezért hívjuk át a...

Bianka Bernáttal ma egy lazítós napot csináltunk, mert a gyerekeknek ma nevelés nélküli nap volt és ilyenkor valami családi dolgot találunk ki. A tegnapi zűrzavar után nagyon készültem arra, hogy talán lesz időnk beszélgetni is, mert nem szeretem tologatni az ilyen dolgokat, mert ebből lesznek a mélyebb gondok. Mikor odaértünk, Bernát a langyos vízbe ment a gyerekekkel, én meg úsztam egy órát, és mivel egész jól be tudtam állni időre, nem nagyon kellett a számolgatáson agyalnom, tudtam kicsit gondolkodni. Arra jutottam, hogy most megint egy kritikus időszak következik, mert most nagyon nem vagyunk egy szinten Bernáttal. Még mindig azt gondolom, és szerintem Ő is, hogy ez nem verseny, ennek ellenére elég látványos néha a különbség és azt gondolom, ugyanúgy, ahogy a gyerekeknél sem célravezető úgy tenni, mintha mindenben egyformák lennének, ebben sem az lesz a megoldás, ha homokba dugjuk a fejünket. Jeleztem Bernátnak, hogy bántó és nem segít az, amikor ilyen sarkosan és durván ...

Bianka A mai reggelt is bepisiléssel kezdtük, amit én nem nagyon reagáltam le, de eléggé rosszul vettem. Különösen azért, mert Julis tegnap és tegnap előtt is bepisilt az oviban. Fontosnak tartom ilyenkor azt is tisztázni, hogy ez milyen körülmények között történt. Megkérdeztem, hogy álmában volt-e, vagy ébren volt? Mert ha álmában, akkor azzal nem nagyon tudunk mit tenni, de ha meg ébren volt, akkor meg egyrészt számonkérhető, vagy valaki miatt így történt. És az utóbbi esetnél azt mondta a gyerek, hogy az óvónő nem engedte ki. Én megkérdeztem tőle többször is, hogy ebben biztos-e, és minden alkalommal azt mondta, igen, nem hazudik, így volt. Ott dőlt el, hogy másnap, azaz ma én viszem oviba, mert ez nagyon gáz. Az egyik oldalról azért, mert ha tényleg nem engedte ki, akkor a gyerek az óvónő miatt pisilt be. De ha meg kiengedte, akkor meg Julis keményen a szemembe hazudott. Szóval reggel, bár semmi kedvem nem volt hozzá, én vittem őket oviba, de Julis már itthon elkezdte csinálni...