Elmenni örökbe

Bianka Igazából csak egy momentumot gondolnék leírni. De az jó hosszú momentum lesz :D Az előzmény, hogy egész nap morcos voltam, mert Julis – bár szépen megkértem, hogy aludjon, pihenjen, maradjon csendben – nem bírt magával,rugdalózott az ágyon, ment a tyütyütyü, meg a tütütü, és mindig mire elszunnyadtam volna, addigra csinált valamit, amitől felébredtem. Mindezt vasárnap reggel 6-kor… Egész héten korán kelünk, n a korházban is 5:45-kor, vagy 6-kor keltem, mert mindig volt valami vizsgálat, amire menni kellett, jó lett volna pihenni végre, de nem, mert ez a ……….. szabotálta az egészet. Borzasztó dühös voltam, el is mentem otthonról, vásárolni kellett pár dolgot, így kihasználtam ezt az alkalmat, de mikor hazaértem, akkor is éreztem, hogy dühös vagyok, egyszerűen nem tudtam túllendülni azon, hogy nem hagyott aludni. Ezen felül idegesítettek egész nap, kint az eső hol esett, hol nem, így állandóan bent voltak, semmit nem hallottak meg elsőre, rohadt idegesítő volt. Mikor Ber...

Bianka Visszatértem az élők sorába. Nagyon jó volt a 4 nap, nagyon sokat tanultam. Készülök egy külön bejegyzésre, ahol kicsit részletesebben írok a miértekről és a hogyanokról, de a lényeg, hogy most egy életmódváltási programban voltam bent a kórházban, ahol egy komplett orvosi csapat segített abban, hogy az új irányt jól vegyem fel. Most egy csomó okos eszközzel felszerelve és sok jó tanáccsal ellátva jöttem haza :) Nekem jól esett a csend, meg az, hogy tudtam végre kicsit magamra figyelni. Ezt tanulnom kell egyébként is, ezért is volt jó ez a négy nap. Pénteken már én vittem a gyerekeket és én is mentem értük, fejest ugrottam megint a gyerekezésbe. Délután már volt is egy kis fennakadás, mert Julis nem tudott elköszönni az óvónénijétől, ami szerintem nagyon rosszul esett neki és onnantól minden baj volt…. Azt az egyet tudtam, hogy ez a nyávogós hisztizős vonal nem lesz jó, mert túl hosszú még a délután. Kérdeztem tőle, hogy mi az oka a rossz kedvének? Nem akartam bunkó len...

  Bernát a vég napjai… A mai reggel se telt máskép a futrinka utcában, a gyerekek szépen öltöztek, mentek mosdani, fogat mosni, és apa szorgosan fésülte a lánya haját. Éreztem én, hogy a két csat kicsit túlzás a lány majdnem szemöldökénél, és, hogy valahogy anya nem ide szokta tenni, de most oda sikerült, én már ki nem veszem! J Az óvónő tuti újra fésülte a lányt és a helyére tette a csatokat… Jól telt a nap, bár az ezer munkám mellé még ügyintézés és anyag vásárlás is társult, ami rendesen vitte az időt, tízre értem az építkezésre, és bár nagyon hajtottam, a rengeteg pici munka lassan haladt. Siettem, mert négyre menni kellett a kölkökért, és utána vinni őket a keresztszülőkhöz mert ma szölői lesz!!! Néztem az útidőt, kb. tíz perc, míg kirakom őket, vissza, áá, pont jó lesz. Az oviban az ovónéni elkapott, hogy Jancsi bokán rúgott egy kislányt és ez nem volt szép, és mondta, hogy hát ő keményen fogja Jancsit, és szigorú lesz! És kérdőn sandított rám, hogy mit szólok hozzá? Mond...

  Bernát a második szinglik északája… Még mindig egyedül, vagyis szabadon, vagyis anya nélkül… Hajnalban arra ébredtem, hogy Jancsi az arcomba nyomja a zseblámpáját, hát úgy üvöltöttem vele, hogy fel keltett, hogy csak na. Hú de felbaszott, aztán fél órát forgolódtam, mire kb. elaludtam. Reggel visznylag gyorsan elkészűltünk, megfésültem a lány haját, és raktam bele két gumit. Jancsit nem kell fésülgetni, de lassan akkora lesz a haja, hogy fonni lehetne, anya elfelejtette intézni a fodrászt. Egész nap dolgoztam, dupla sebességgel, hogy behozzam a lemaradást, amit a gyerekekért való menetel miatt kiesik. Pár szót beszéltem Biankával, aki jól van, élvezi a wellnes pihentetést. Reggel vittem neki egy két apróságot, hogy jobban élvezze a pihenést. Délután rohantam a kölkökért, az ovi mellett van egy fagyis pizzázó, és rendeltem pizzát, vacsira. Meg ha már ott voltunk, ettünk fagyit is. Aztán siettünk a benzinkútra, apa kedvenc hobbijának élt, tankolt! J Meg ha már ott voltam, gy...

  Bernát első nap a szingliségben… Ma reggel anyát be vittem a gyogyóba, bent is fogták, csináltak iq tesztett de hál istennek negatív lett! J Jancsit nem lehetett leadni a zaciba, mert nem volt neki ebédje hivatalosan és akkor bár rengeteg a kaja és tuti jutna neki is, de nem! Szóval anyóst hoztam ki hozzánk, és egész nap egymást szórakoztatták. Mind a két gyerek jól viselkedett, nem volt semmi baj. Ovi után mamát kivittük a buszra, mi meg átmentünk a keresztszülőkhöz egy kis fát hordani. Nekem van kocsim, meg futóm és segítettem a hatvankilós farönköket egy utcával arrébb vinni. Eközben a Kereszt anyu, akinek fogalmam sincs, mi az álneve, a gyerekeket felügyelte, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy óra altt, Jancsi vizes lett, mert kabátban mosta a kavicsot a vödör vízben, azt meg próbálták gyorsan megszárítani egy hajszárítóval, ami leégett a fenébe, eközbe Julis felrúgott egy üveg asztalt, ami épp megúszta, meg felmosták az egész szobát. J Keresztanyu kapott egy kis izelítőt a...

  Bianka Egyre többször tapasztalom, hogy minél többet tudok valamiről, annál kevesebbnek tűnik az, amit tudok. Próbálok/próbálunk lehetőség szerint minél jobb szülők lenni, mert mi is jöttünk valahonnan és tartunk most épp valahol, tudjuk, hogy vannak sebeink és felnőtt fejjel van pár dolog, amire azt mondjuk, hogy lehetett volna talán a gyerekkorunkban ezt jobban csinálni. És amennyire csak lehet, próbálunk ezen javítani, mindezt persze úgy, hogy azért a pillanatok szépsége ne menjen rá erre. Mindehhez kell a tapasztalat, a gyerekek ismerete, és önmagunk minél jobb feltérképezése, és az, hogy amennyire csak tudjuk, azért monitorozzuk magunkat, hogy jó irányban haladunk-e.Nézzük a gyerekeket, magunkat, a velük való kapcsolatunkat és néha mások visszajelzéseit is, illetve – tudjuk, hogy nem hasonlítgatunk gyerekeket egymáshoz de azért de… - szóval másokhoz képest is nézzük a dolgokat, van, ami jobban tetszik, van, ami kevésbé. Rendszeresen nézek még mindig a tiktokon is gyerekn...

Bianka Ma különleges nap volt, mert ma van a 14. házassági évfordulónk. A gyerekeket elvittem oviba aztán mentem titokban beszerezni a dolgokat. Bernátnak szóltam, hogy majd ha indul, jelezze, mert készítek valami kajcsit és, hogy friss legyen. Steak-et régebben sokszor ettünk, mostanában valahogy nem volt rá sem idő sem pénz, sem alkalom, így nem nagyon volt ilyesmi, de mára gondoltam, meglepem vele. Viszont mikor mondtam, hogy készítenék kajcsit, akkor mondta, hogy oké, kér pizzát, túrógombócot, halrudacskát és homárt… Hát jó… gondoltam, igazából a homáron kívül mindenhez van cucc otthon, nem lesz nagy ügy. Elmentem egy elég nagy áruházba, ahol kb minden van, és pont akciós volt a homár is, hát vettem. Életemben nem csináltam még, nem is vállaltam volna be a nullról egyet, de így, hogy fagyasztva is volt és előfőzve is, azért nem volt olyan nagy nehézség. Csak egyet vettem. Soha nem ettünk még. Nem is nagyon fogunk rászokni, mert pár falatnyi ennivaló van benne, és több ezer forin...

Bianka Egyik történés éri a másikat és én nem jutok el odáig, hogy írjak. Kicsit megpróbálom a dolgokat folyamatában összeírni. A reggeleket kicsit megreformáltam, felcseréltem a sorrendet, most Jancsi megy be hamarabb a termébe, utána megy Julis. Az ovi L alakú saroképületében a két gyerek terme majdnem a két legtávolabbi ponton van. Ebben az oviban komolyabban veszik az érkezést, 8-kor ár a torna kezdődik, de már hallani a folyosókon végigzakatoló zsúrkocsikat a gyerekek reggelijével. Egyszerre érkeznek, nincs menekvés, a gyerekek kezet mosni indulnak, és eddig még mindig sikerült a kézmosás utáni terembe induló vonatot elkapni, ami „csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja” araszol be a terembe. Julis óvónénijei mosolygósak, kedvesek, még soha nem volt gond, Jancsi óvónénije is kedves, mosolygós, de eléggé szigorú, ami azért ciki, mert természetesen az én hibám, ha késünk és Zia néni úgy néz ilyenkor, hogy megijedek… Szóval most már Jancsi termét vesszük irányba elős...

Bianka Vasárnap Fájdalmasan hülye és a végletekig önérzetes. MINDKETTŐ! Mielőtt elkezdődött volna az ovi, párszor elbizonytalanodtam, hogy vajon jó lesz-e Julissal két évet várni a sulira? De az SNI diagnózisa miatt így is, úgy is ez várna rá(nk). Hivatalosan most a nagyokhoz kellene járnia, akik jövő szeptemberben már a sulit kezdik, helyett most a nagy középsőben van. A csoportban nem nehéz felismerni, hiszen épp kereken egy fejjel magasabb a többinél, viszont fejben még kb ez a korosztály, szóval igazából a legjobb helyen van. Jancsi meg előrébb van bizonyos szempontból a kortársainál, már ami a fizikai ügyességet jelenti, és okos, agyas gyerek, logikusan gondolkodik NÉHA. De aztán meg sokszor jajj…   Szóval kb egy időben érkezett el ez a szint, hogy próbálnak önállóskodni, okoskodni, egyre többször kérnek számon engem, vagy vetik a szememre, hogy azért nem csinált meg valamit, mert én nem mondtam, nem tettem oda, nem adtam oda, stb. Ezeket elég rosszul veszem. Alapvetőe...

  Bianka Julis és a logika. Julis gyorsan tanul, szívja magába az információkat, főleg azt jegyzi meg, de nagyon, amit pont nem kellene. A logikája viszont hagy még kivetnivalót maga után. Ma a fiúk – Bernát, Frédi keresztapa, Bernát tesója, és egy haver téglát hordanak. Vettem egy csomó csirkét, oldalast, már minden sül a sütőben, a köretekkel együtt. A gyerekek reggeliztek még, én már a húsokat rendeztem a tepsibe, a fiúk addigra már épp egy kört mentek, szóval a gyerekek realizálták, mennyien voltak nálunk. Julis kérdezi, hogy itt fognak ebédelni? Mondom neki, hogy igen, akik ma itt voltak eddig, mindenki itt ebédel. Erre Julis. Apa és Frédi itt ebédel, Apa tesója és a haverja nem….   (néztem bután…) Mindkét gyerek végignézte, ahogy a tepsibe rendezem a húsokat, zsírt teszek alá, sózom, fűszerezem, alufóliát teszek rá, beindítom a sütőt…. Az az egy mozzanat maradt ki, - mert addigra kimentek, - hogy beteszem a tepsit a sütőbe… Julis egyszercsak bejön, nézi a tepsit...

  Bianka Megint olyan téma van, amiről azért érdemes írni. Óvodaváltásban vagyunk. No para, nem megint, még mindig. Az, hogy maga a technikai rész rendben zajlott, egy dolog. A másik, hogy ennek azért vannak lelki vetületei is, amit mára (péntek) rendesen érzünk mindannyian. Kedden írtam utoljára, akkor már ott is aludtak és azon kívül, hogy aznap nem aludtak, minden rendben ment, sőt, meg is kaptam, hogy uzsi után nem tudtak játszani szóval menjek majd később értük. Juliska keddi kiborulása után megbeszéltük, hogy másnaptól alvás lesz, és Julis tartja is magát ehhez. Szeretném azt hinni, hogy ebben nagyban közrejátszik az én szavam, de szerintem olyan szinten fáradt, hogy simán bevágja a szunyát. Sokkal jobban figyelnek rá, és egyik döbbenetből esek a másikba, mikor beszélek egy nevelővel és olyanokat mondanak, amit én is gondolok. Pl egyik nap az egyik óvónő elmondta, hogy Julis kikéredzkedett wc-re, mikor a többiek már aludtak… Óóóóó, mondom, akkor hadd meséljek egy kic...

Bianka Amíg ennyi minden történik, nem fogom megállni, hogy ne írjam le őket. Nem tudom, mi lesz ennek az egész blognak a sorsa, azon kívül, hogy Ti olvassátok és mi meg időnként jól elventillálgatunk, nem tudom, hogy majd évek múltán ezt valaki előveszi-e egyáltalán de most jó írni. Jó összefoglalni a dolgokat és kicsit kiadni minden zsizsgést, ami bennem van. Kezdem a végén. Ma már ott aludtak az új oviban a gyerekek, persze nem aludtak rendesen, amit Jancsi jobban viselt, Julis viszont brutál lefárad ilyenkor és már minden baromságon képes sírni. Büszke vagyok magamra, hogy nem kaptam fel a vizet, de egy ponton határozottan közbe kellett lépnek, mert most este, fürdés, mese után mondtam, hogy jó, szemüveg le, és lehet jönni ölelni, meg pusziért, de itt megakadtunk, sem a szemüveget nem akarta letenni, sem ölelésre nem akart jönni és aludni sem akart. Olyan szinten kezdte behergelni magát, hogy az kezdett félelmetes lenni. Erőlködött, az egész teste belefeszült. Én nyugodt volta...