Elmenni örökbe

Bernát Szerda Mesélnék egy kicsit, hogy mi van, volt velem… (ez most csak rólam szól, a csalódások elkerülése végett :) ) No pár napja egy kis szabit eszközöltem, elmentünk Julis keresztszüleivel őszölni, túrázni. Visegrád, Dömös, Rám-szakadék, Dobogókő, Prédikálószék, Spartacus ösvény, meg ami közte van. Hárman mentünk, napi átlag 15 km-t túráztunk, nagyon szép őszi tájakon. Jól sikerült a kiruccanás, volt látnivaló bőven, most láttam életem első vad muflonját. A vízesésekről, patakokról sziklákról, gombákról, és mohákról már nem is beszélve. …Faszom… ha felbasznak agyilag, nincs kedvem írni….. Bianka Na igen. A gyerekek most csúcsra járatják a baromságot, brutál idegesítőek, de most már mindkettő. Eddig Jancsi volt a mintagyerek, de most Ő is kezd rájönni, hogy ő egy önálló indivídum, lehet, hogy ez nála egy megkésett dackorszak, vagy az örökbefogadásban tett nagy lépéseket a lelke,aminek felszíni kivetülése ez a fenenagy ellentmondás, de minden napra jut vagy 100 über...

Bianka Vasárnap Apuci már úton hazafelé, jó kis túrázós pár nap volt ez neki, majd mesél :) Itthon még mindenki él, sem a gyerekek, sem a csirkék, sem a többi állat nem halt sem éhen, sem szomjan, szóval egész büszke vagyok magamra. Fura volt napokig Bernát nélkül. Tegnap Eszti mamát látogattuk meg, és hazafelé be kellett ugranunk egy boltba, mert nem volt itthon felvágott már, és ahogy válogattam, mellettem sertepertélt a két gyerek, közben agyaltam a vacsorán, konstatáltam, hogy még aznap is csak hárman leszünk, valahogy megcsapott egy „egyedülálló anyuka” érzés. Hogy csak mi vagyunk így hárman, a gyerekek és én, és most nincs más. Nem jön hozzánk senki, hárman leszünk, hárman vacsorázunk, hárman nézünk este filmet, hárman hajtjuk álomra a fejünket és bármennyire is szeretném, hogy mellettem legyen a párom, nincs, nem lesz, mert ma még nem lesz. Benne volt ebben az, hogy én egyedül vagyok a felnőtt, aztán benne volt a bátor önállóságnak, és az ijesztő segítségnélküliségnek egy fu...

Bianka Ejj, de sok minden van már megint: Apa kirándul. A csütörtök délután kész káosz Tata ma itt volt, ugráltak a kölkök egy sort Jancsi a profi, Julis felzárkózik Egyre nagyobb különbségek – Aki lemarad, kimarad Apa kirándul, egyedül vagyunk. A kirándulásról majd mesél Ő maga, én csak annyit mondanék, hogy már ráfért egy kis énidő nélkülünk. Imádjuk egymást és minden oké, de ahogy nekem is nagyon jó volt kiszakadni, úgy apának is kell egy kis kikapcsolódás. Korábban is kellett volna, de valahogy nem az az eljárkálós, beülünk egy sörre – típus, így a kiszakadás is a munka idejére szűkül csak. A közelmúltban merült fel az, hogy hiányzik Neki a túrázás, felnőttekkel menni hegyen-völgyön át… ebben nagyon támogattam, hogy menjenek, túrázzanak. Így most Julis Keresztszüleivel, Frédivel és Vilmával kirándulnak gyönyörű hegyes-dombos vidéken így az ősz derekán. Hát mit mondjak, lőtt pár olyan képet, ami rendesen háttérkép gyanús. Nekem kétféle érzésem van ezzel: egyrészt örülök...

Bianka Kicsit visszábbról kezdem a mait. Tegnap pszichológushoz mentem és mivel tudtam, hogy a gyerekezős két évünk lesz a téma, csináltam egy új idővonalas rajzot, mikor mi történt és az +/- 10-es skálán hogy érintett. Sok minden megvolt 2022-ből, az örökbefogadás előtti és a közvetlen utáni rész, majd 2024-ből az, hogy már elkezdtük rendbe jönni. 2023-ból egyetlen konkrét emlékem volt meg, mert annak pontosan tudtam a dátumát, de a többi egy az egyben huss…..eltűnt. Egy nagy zagyvaság, egy káosz,egy fekete lyuk volt a fejemben, csak azt tudtam, hogy nehéz volt, minden tekintetben…. Elkezdtem hát visszanézni a blogot és a cimkéket olvasva megakadt a szemem ezen a bejegyzésen, vagyis a cimkéin, hogy mélypont, meg alkalmatlan vagyok. Elolvastam és úgy elkezdtem zokogni, hogy rég volt már ilyen. Megdöbbentett. Miért???? Tudjuk, hogy nehéz volt, tudjuk, hogy túl vagyunk rajta, elmúlt. Tényleg lezártuk. Miért kavar fel ennyire? Nyilván nem zártuk le… De miért nem? És hogy kellene lez...

Bernát Ébred a nép!!! Nyugi ez nem afféle „árad a Tisza” kijelentés. :) Csak jelezném, hogy pitymallik, „már pirkadatkor felkeltem és megfejtem a tehenet, mondhatom, makacs egy jószág!” :) Szóval megcsináltam a kávét, meg a kakaót, és zenét indítottam, amit kb. le se szar senki. Kölkök ez ébresztő zene!!! Semmi… na adok rá egy kis hangerőt.. Ma van anyának a szülinapi bulija! Ma egész nap idegeskedés, nyavalygás, és vitatkozás lesz, persze jól el is fáradunk és aztán reggelig horkolva csorog a nyálunk! Ma egy kis extra is lesz, Julis keresztszülei elviszik a kölköket, állatkertbe. Lehet, hogy ebédre haza se érnek. Nem tudják még, mit vállaltak! :) Nekem még nagyon sok holmit kell kihordani az előtérből, mert ott a vastagon meghordott asztalon fogunk enni. Rengeteg pici apró mütyür van, amit ki kell hordanom valahova. Közben az udvart is rendbe kell vágnom, mert ezek a vendégek a WC aknába is benéznek, hogy mi újság! Szóval hurrikán előtti csend van. Ma megpróbálok mindent ír...

Bianka Mai napunk végre jobb lett, épp ideje! Egész héten együtt voltunk Julissal és azért rendesen bejártuk az érzelmi skála minden végletét. Tegnap elkészült a kocsink és ma reggel mentünk érte. Bernát vitte Jancsit az oviba és mire visszaért, addigra elkészült a reggeli, Julis már evett is, hogy haladjunk. Elmentünk a kocsiért, és utána meg az egyik nagyobb bevásárló központba, ahol néztünk Julisnak bugyit és nadrágot, mert Julis úgy nő, mint a gomba. Cicanadrágja van egy pár, de vastagabb nincs és azért lassan már kelleni fog melegebb cucc is. Közben megálltunk egy kávéra, Julis kapott egy forró csokit, és két linzert, Ő tehette a kávémba a cukrot is. Jó hangulat volt, eldumálgattunk, fényképeztem Őt. Aztán voltunk még két boltban, mindenhol jól viselkedett, ügyes volt, segített. Az egyik boltban felmerült a lopás kérdése, mert nem vettem kosarat, annyira a termékre koncentráltam, hogy totál elmaradt, és mikor megtaláltam, indultunk a kassza felé és Julis kérdezte, hogy akkor...

Bianka Julis beteg… folytassam? Hétfőre túltettem magam ezen, kénytelen voltam felismerni, hogy hiába hadakozom, a gyerek akkor is itthon marad és vagy megpróbálok valami hasznosat csinálni így is, vagy az egész napunk feszültségben telik és mehet a levesbe. Csináltunk pár értelmes dolgot, pl megcsináltuk a csirkék udvarát. Hiányos volt a kerítés, mert ott voltak a lomok, meg a paradicsomok, de mindezek a kutyákat sem akadályozzák meg a bejárásban és a csirkék is rendszeresen kiszökdöstek, nem tudván, hogy az életük egy hajszálon függ. Ezt megelégeltem és Julissal megcsináltuk a kerítést atombiztosra. Kedden főztünk és tornáztunk együtt, meg aztán feladatoztunk, matricáztunk, szóval egész jól telt a nap. Szerda Írhatnékom van, mert reggel óta huszadjára szívom fel magam, hogy lenyugodjak. Julis mestere annak,   hogy szabotálja saját magát, hogy keresztbetegyen akkor is, ha nem akar, hogy egy puszta kérdése is armageddonná fajuljon. Nem tudom, hogy önmagában is ilyen és ...

Bernát Mostanában tudom, nem írtam, de foglaljuk össze annyival, hogy dolgoztam és hulla vagyok. Még szombaton is estig téglát hordtam, hogy az is haladjon, de ettől teljesen kimerültem. Ma, vasárnap reggel hétkor keltem, mert 8-ra jöttek értünk a kereszt szülők és mentünk egy közeli kirakodó vásárba. Miután sok pénzem van… De tényleg, tele a pénztárcám, még sincs egy forintom se, a boltban az anyagot hitelbe szoktam elhozni és azokat ugye ki is kell fizetni, így hát tök jól hangzik hogy háromszázezer forint van a pénztárcámba, de ha kifizetem az anyagot, már huss és nem is volt. Közben az asszony tönkre tette a kis dudúmat, a szerelő meg mondott rá egy szemmel is jól látható összeget, amitől én seggre ültem. Gyakorlatilag mínuszban vagyunk ismét. :( Bianka Nagyon fárasztó ez így, hogy mindig úgy jön ki, hogy bármennyi pénzünk összejön, mindig van valami nagyobb kiadás is mellé. És ahelyett, hogy már százezreink lennének félretéve, helyette kishíján mínuszban vagyunk. Engem ...

Bernát hát izé… Valami oknál fogva megugrott a nézetségünk. Sztár lettem, mondjuk az utcán hiába bámulok az emberek arcába, még épp nem ismernek fel! :) Kaptunk pár visszajelzést, hogy mennyire jó az írásunk, ennyien szeretik olvasni a szenvedéseinket? :) Az ismerőseimnél sokszor mentegetőztem, hogy sajnos a blog nem egy vidám story, mert hát szenvedünk, mint a kutya, és azt írjuk, ami van. Mindig őszintén! Azaz nem írunk senkiről csúnyát, pedig néha megérdemelné. Az én kitöréseimet az asszony finomítja, és a helytelen írásom is javítja. No de ennyit rólam. Bianka Nem tudom, miért nem jutott eszembe hamarabb ez az új profil. Eddig csak a saját nevem volt, de azzal nem tolhattam a blogot sem, mert akkor minek az álnév? Pedig az álnevet pont a gyerekek miatt használjuk, hogy később ez ne okozzon gondot. Elképzelem, ahogy Julis tizensok évesen az első csókra készül és az udvarlója közbeszúrja, Te figyu már… hogy volt az a sztori a blogból? Szeretnénk meghagyni nekik, hogy ők d...

Bianka Tegnap éjjel 23:55… Állok egy szál magamban a két ágy közt, mint egy rakás szerencsétlenség, és gondolkodom… de ugorjunk vissza kicsit. Julis foga napok óta mozog, vigyázott is rá rendesen, de vélhetően a savanyúságból kivett szép fehér, roppanós karfiol kicsit nagyobb feladat volt neki, így másnap délelőtt az oviban kiesett. Mondjuk kicsit melegem lett, mikor délután mentem érte és az óvónővel beszéltünk pár szót, miközben Julis, a kis csorbacsík rám vigyorgott, akkor láttam meg, hogy nincs meg az első foga. - Neked kiesett fogad? Hellóó, hellóó!   - Igen! – felelte büszkén, és abban a pillanatban kezdtem reménykedni, hogy nem úgy folytatja, hogy még tegnap este… vagy ma reggel, mert akkor kiderülne, mekkora bukó vagyok, hogy nem nézem meg a gyereket tetőtől talpig, mielőtt oviba mennek! Mert ugye végignézzük minden nap százszor…. ugyeeeeee???? Peeersze :D Abban a rohanásban azon se csodálkoztam volna, ha már egy napja nem lett volna foga… de nem…. mert azért gyakr...