Elmenni örökbe

Bianka 2023.07.31. A hatósági áras cuccok utolsó napja. Mely a blogunk szempontjából teljesen irreleváns, de gondoltam, megemlítem, biztosan érdekes lez évek múlva. Reggel drága Bernátom korán indult, a gyerekek még aludtak. Meglepően békésen készülődtünk, a ruhákat már az elején kikészítettem, így nem lesz vita a fiúk nyitogatásból. Gyors öltözés. Julis hajazás, közben beszélgetés. Jancsi két autót hozott oda hozzánk, és kérdezte, kitől kapta, majd elkezdte nosztalgiázni, hogy mit hozott a Jézuska, meg aztán abból kanyarodtunk Károly apuhoz. Lilla megint nem került szóba. Az viszont igen, hogy Julis egyszer megverte az egyik ottani lányt, és ezen időztek egy kicsit, hogy ott ki bántott kit. Túl sokat nem beszéltünk összesen erről, talán egy-két percet, de mégis olyan volt, mintha Jancsiban ez felkavart volna valamit, amit talán maga sem tudott, de valami feltépődhetett. Azért gondolom ezt, mert ahogy indultunk, a kapu előtt elhasalt. A barna bőrét csak meghorzsolta kicsit a térkő,...

Bianka Nem sok napunk volt, ami ennél vegyesebb lett volna. Ebben minden volt. Reggel jól keltünk. Múltkor Bernát mondta a gyerekeknek, hogy tök jó lenne, ha mondjuk köszönnének, mielőtt zombi módon csokit kérnek. Jancsi rendszeresen csinálta, hogy kipattant a szeme és az első gondolata, mondata az volt, hogy kaphatunk csokit? Én ezt két ok miatt nehezményeze. Az egyik, hogy nem valami csokiautomaták vagyunk, szóval jó lenne, ha nem mindig ez lenne a téma, a másik, hogy vélhetően nekik az édesség nem csak azért jó, ami miatt az összes többi gyereknek, hanem talán egy plusz kis szeretetmorzsa, egy lusz kis törődés, egy kis boldogságforrás, amit ők az édességből akarnak beszerezni, pedig ez lehetne egy kis közös idő is.Persze mindennek megvan az ideje, sokáig én nem voltam kész arra, hogy random minden percben ölelgessem őket, mert még érzelmileg nem tartottam ott. Még mindig nem vagyok 100%-on, amit abból gondolok, hogy szerintem egy vérszerinti anya a vérszerinti gyerekét akkor is ...

Filozofikus Bianka Ma szembe jött egy hirdetés, melyben egy pszichológus azt a megállapítást teszi, hogy ma Magyarországon minden negyedik óvodás korú gyerek a képernyő előtt van még este 10-kor. Szerintem ez borzasztó. Az este 10 is, de a képernyő még inkább. Büszke anyukák kommentáradata van a hirdetés alatt, hogy náluk este 7-kor, 8-kor, 9-kor mennek ágyba a kicsik, látszólag mindenki mintaanya. Én is már épp írnék, de nem teszem, nem akaroa 178. mintaanya lenni, főként, hogy nem is vagyok az. Bár az alvásban szerintem jók vagyunk. De legalábbis céltudatosak. Mondjuk a cikk lényege pont nem az, hogy este 8-kor aludni kellene, hanem az, hogy nem a képernyp előtt kellene tölteni az este nagy részét. Legutóbb Pécsi Rita és Bedő Imre beszélgetését hallgattam a kötyözésről és a képernyp előtti időtöltésről és hát azt kell mondjam hogy borzalmas dolgokat mondtak. Nem írom le, ha érdekel, keress rá a youtube-on, nem régi a beszélgetésük. Na nálunk nincs egész nap mese, és kütyü meg egy...

  Bianka Na talán helyre állt a világ egyenúlya. Reggel Bernát volt a hős, vitte a gyerekeket elég jó időben. Julis kapott egy menő frizurát, majd elhúztak a dolgukra. Csak reménykedem, hogy ilyenkor békében vanak az óvodáig és legalább annyi hasznuk van, hogy én addig sem veszekszem velük. A közös reggeli jót tett a lelkemnek, Bernát sietett haza, de aztán gyorsan rohantunk is tovább, én kecskét oltani, majd beszerezni pár dolgot, Bernát meg az első időpontjára. Az ebéd is közösre sikerült, aminek felettébb örültem és volt egy kósza reményem – mintha Bernát ezt említette volna – hogy mára is játszóteret tervez, szóval akkor Ő megy értük, lesz egy szabad délutánom még. De nem így lett, mert a munkája elhúzódott, én meg 15:40 körül azon kaptam magam, hogy akkor ideje készülődnöm, hogy begyűjtsem a kölköket. Nagyon fura, de még mindig békétlen voltam a két nappal ezelőtti események miatt, és bár utána anyámmal is kibeszéltük ezt, meg jól kipanaszkodtam neki magamat bőgve, ugya...

Bianka Nem is tudom,holkezdjem ezt a napot. Az elején, vagy in medias res, lőjem le a poént már az elején. Most dühös vagyok. Annyira,hogy régen éreztem már ilyen dühöt a gyerekek iránt. Ez Jancsi napja. A reggelünk még jól indult. Ma ünnepeltük az oviban a fiunk névnapját, így a reggelt egy mini bevásárlással kezdtem az ovis csoport részére. Megkérdeztem, hogy hány gyerek van mostanában, és ennek fényében vittem az édes és sós nasikat, meg az üdítőket, amiket ilyenkor uzsonna időben fogyasztanak el. Majd azonnal ovi, utána irány a barátnőm, akinek a kecskéjét oltottam, majd reggeli nekem és start a fodrászhoz. Mindenhol terv szerint, a legjobb időben érkeztem, még pár kedves szóra is futotta, és már rohantam is tovább. Hazafelé zöldség, kenyér, és nekiveselkedtem megfőzni egy elég nagy kondérnyi őzlevest, hogy a Bambi csontocskái se vesszenek kárba. Egy hatalmas kondér, egy nagy fej hagyma, pár borókabogyó, hideg víz, lassú tűz, fontos, hogy finom legyen a leve. özben betette...

Bianka Eljött a nap, amikor visszamentünk a régi oviba. Lejárt a takarítási szünet. Juliska csak 15-ször kérdezte meg, hogy melyik oviba megyünk és miért. Egy idő után persze meguntam a dolgot, ezért megkérdeztem és azonnal válaszoltam is rá: - Miért mentünk a másik oviba? Mert a miénkben takarítási szünet volt. Szóval miért mentünk a másik oviba, Juliska? – Mert a másikat most takarítják… - Nem! A másikat most takarítják, ez igaz, de nem ezért mentünk a másikba. Miért mentünk másik oviba? Mert a miénkben takarítási szünet volt. Szóval miért mentünk másik oviba? Mert a miénkben takarítási szünet volt. Megértettük, Juliska? – Igen. – Akkor miért mentünk másik oviba? – Mert a miénkben takarítási szünet volt. – Úgy van! Akkor ezt most ismételgessük párszor: mert a miénkben takarítási szünet volt. Mert a miénkben takarítási szünet volt. Mert a miénkben takarítási szünet volt. - Mert a miénkben takarítási szünet volt. Mert a miénkben takarítási szünet volt. - Szuper! És miért tud...

Bianka Vasárnap Ébredezik a család, én is összeszedem magam, felveszem a doktor professzor adjunktus asszony énemet és megyek kecskét oltani.   Igen, én. Nem vagyok orvos, még nővér sem. A legutóbbi élményem a fecskendővel az volt, mikor egy csodás sertésszüzet oltogattam be mézes   páccal… Na jó, volt ennél közelebbi tapasztalatom is, amikor magamat kellett böködnöm, mikor vagy vérhígítót kellett szurkodnom a hasamba, vagy az inszeminációk miatt kellett hormonokat lövögetnem. Most meg kecskét oltok, mert a barátnőmék elutaznak és van egy beteg kecskegida, akit muszáj szurizni, hogy gyógyuljon, és ez a feladat a család minden tagjának idegen volt, így jöttem én a képbe. Ma volt a gyakorlat napja, tegnap megnéztem, ma pedig élesben csináltam. Derékszögben, izomba, de olyan kis kajás a lelkem, hogy észre sem veszi, hogy egy bazi nagy tű nyomódik belé. Hazaérve Bernátom már a kávémat tartotta a kezében, és a hintára invitált, hát mit tagadjam, nem kellett kétszer mondani....

Bianka Megint két napot kell behoznunk, de annyiminden van és azt vettem észre, hogy a blogolás és a dolgozásom nem fér össze, mert dolgozni is sokszor csak akkor tudok, amikor a kölkök már elcsendesednek és írni is ilyenkor tudunk jobban. Tegnap péntek volt, kicsit fáradtan keltem kötelességtudóan vittem a gyerekeket oviba, esély sem volt arra, hogy Bernát viszi, mert még mindig az ügyeletbe jártak, ahová kezdettől én vittem és én hoztam őket, Bernát már nem akart ilyen téren új ismereteket szerezni az utolsó pár napban. Délre pszichológushz volt időpontom, mert dolgozom saját magamon, majd a kánikulásban irány haza, kis pihi és indulás a gyerekekért. Kifejezetten büntetésnek éltem meg ezt a pénteki gyerekért menést, pláne úgy, hogy még volt egy körünk a mamához is. Azt gondoltam, kicsit bemegyünk hozzájuk, de nálunk fennforgás volt, így repesztettünk is tovább. Most az a menet, hogy a gyerekek ahogy hazaérünk, levetkőzhetnek bugyira, és irány kifelé. A hinta árnyékban van, a ...

  Bianka Néha felmerül bennem, hogy kit érdekel még a blogunk. Az elején hatalmas mélységek és magasságok voltak, rendesen megküzdöttünk mindennel, egy napon belül jártuk meg három-négy alkalommal a mennyet és a poklot. Akkor is már magunk miatt írtuk, hogy nekünk megmaradjanakaz emlékek, meg hát majd a gyerekeknek persze. Az, ha esetleg segítünk ezzel valakinek, az a bónusz kör, és az, hogy még mindig van, aki követi és olvassa, ez meg egyenesen szenzáció! Idő közben már volt, aki már nem követ, vagy nem annyira aktívan. Változott az élethelyzet, más munkahely lett, kevesebb a szabadidő, de voltolyan is, aki valamin megbántódott, illetve kaptunk olyan ritikát is, hogy amit leírunk, amit beszélünk és amit az életben tapasztalnak, az nincs összhangban. Hm… Minden kritikát meghallgatunk Bernáttal és minden alkalommalátbeszéljük a dolgot, sőt volt, hogy „Külső szakértőket” kérdeztem meg, hogy jól értelmezek-e valamit. Az biztos, hogy igyekszünk a vaóságról beszámolni, hszen nem l...

  Bianka Ma reggel már ébredéskor azon gondolkodtam, milyen hajat csináljak Julisnak. Szerencsére beállt a rendünk és akármennyire is nyár van, meg világos, 8-kor aludni mennek a kicsik, és reggel később kelnek, mint mi. Sikerült hamarabb kelnem ma is, szóval mire ébrednek, már mosdó, kávé megvan, és már az öltözésnél tartok, akkor kezdjük keltegetni őket. Nem tudom, hogy most isolyan rosszul reagálnék-e, mint pár hónapja, de most már nincs bennem ellenállás, mikor Julis ébred. Első pillantása mindig felém esik, és vagy visszagubózik még picit, vagy azonnal rápörög valamire és in media res kezdéssel indítja a reggelt. A ruhákat már tegnap kikészítettem Jancsinak, aki kb mindenre lelkesedik. Julissal meg megbeszéltük, hogy mi legyen. A kánikulára tekintettel egy nyári ruhát ajánlottam, vagy egy póló-rövidnadrág együttest. Aztán elkezdtünk hajazni, ma az volt a sláger, hogy kitörik a nyaka :D de aztán mikor észrevett egy pókot, simán azt nézte egy darabig minden gond nélkül. :D H...

  Bianka Már megint este van, de muszáj volt végig gndolnom ezt a délutánt, hogy mit lehetne máshogy, jobban csinálni. Délután úgy mentünk a gyerekekért, hogy Bernát is jött velem, mert egy munkát mért fel, nekem meg be kellett szereznem pár dolgot, így gondoltuk, összekötjük a kellemeset a hasznossal, Bernát elintézi a melót, mi meg addig betérünk az egyik bevásárlóközpontba a cuccokért. Szép terv volt, hogy bemegyünk, a gyerekek kicsit hülyéskednek a pénzbedobós vackokon, majd bemegyünk vásárolni, az önfizetős kasszánál blokkoljuk a cuccokat, végül a játszórészen kicsit elvannak, míg anya iszik egy kávét. Óóóó, de kis naiv vagyok. Mindig elfelejtem, hogy nem beszélek magyarul és mindkettő hallássérült, de legalábbis az értelmezéssel komoly gondjaik vannak, és ráadásul az egyik mindig mindent jobban tud, mint a felnőttek. Julis nem akarta megérteni,   hogy a szemüvege nem a kezébe, hanem a szemére való, ahogy az sem volt tiszta neki, hogy ne fogdossa a lencsét, mert mas...