Elmenni örökbe

Bianka Ami eddig történt… Szóóóóóval a tegnapi események folytatásaként a reggelünk csendes volt, de nem annyira békés. Bernátnak még mindig nem volt jó a kedve, nagyon bemart Neki ez a rúgdosódós sztori. Agyaltunk, hogy mit érthetett esetleg Jancsi félre, vagy mi olyan lehetett, ami így maradt meg neki, de ilyen rúgás nem történt, mi akkor sem rugdosunk gyereket. Ez most megint olyan, hogy lehet, hogy csak álmodta, amiről nem tehet és lehet, hogy az rossz élmény volt neki, és persze nyilván beszél róla, ami jó, de az,hogy pont az óvónőknek… Miért nem nekem? Vagy valamelyik mamának meséli ezt el? A reggelünk ennek fényében telt, nem nagyon kellett ma kapkodni, mert a tegnapi hasmenős hazaküldős sztori után délelőttre itthon maradtak. Még tegnap beszéltem a doktornővel, akkor még elég kétesélyes volt, hogy most merre fog kifutni a dolog, bár azt sejtettem, hogy nem lesz egy nagy történet, mert ha rendesen hasmenés van, akkor azt nem állítod meg, nemhogy egész délután ne legyen pro...

  Bianka Jancsi a közellenség…. Egyik nap már gondolkodtam ezen a témán, de ma különösen aktuális és nagyon durván érzékelhető volt, ezért írok róla most. Nem tudom, hogy a kétgyerekesek mennyire érzékelik ezt a jelenséget, nálunk, ha nem is mindig, de gyakran érzékelhető. Olyan napunk, hogy minden kerek, nem sokszor van. Ehhez kell az is, hogy a gyerekek is jókedvűek, jófejek, lelkesek legyenek, akarjanak jó lenni és szót fogadni, és mi is – de főként én – legyünk kellően lazák. És ahogy mondani szoktam: ha mindenki teszi a dolgát, akkor rendben megy minden. Legtöbbször azonban az van, hogy mindig van valaki, aki dobálja a kavicsokat a gépezetbe. Ez nagyon sokszor Juliska. Sokszor írtam már, nem akar Ő rossz, vagy bunkó lenni, csak ő teszi azt, ami épp jön és belőle sokszor ilyen kis paraszt módon jönnek ki a dolgok… De persze a kavicsdobáló sokszor én vagyok, aki nem tud szemet hunyni néhány hülyeség felett, de ez meg kényes ügy, mert épp ma is ezt beszélgettük a pszicho...

  Bianka Nagy a dilemmám a mai nap kapcsán, hogy írjak-e, és ha igen, mit és hogy. Legszívesebben nem írnék. Egyrészt nem akarom kikiáltani a világnak ezt a napot, de azért sem akarok írni, mert már megint csak panaszkodnék, mert ez így egy fos nap volt. Nekem legalábbis. Majdnem az egész. De már annyit panaszkodtunk. Elég durva, de az van, hogy ilyen nehéz minden. És akármit, akárhogy csinálunk, akkor is nehéz, mert a gyerekek kiakasztóak. Az agyam eldobom, olyan hülyék tudnak lenni, és persze nem akarnak ők hülyék lenni, csak szimplán gyerekek. De rohadtul igazságtalan,   hogy ezt a gyerekkártyát mindig elő lehet húzni, és mindenre rá lehet mondani, hogy csak gyerek. De ha én minden nap emiatt kiakadok és panaszkodom, akkor nem húzhatom elő minden nap az anya kártyát, hogy kiakasztottak a gyerekeim. Nagyon szerencsés az, akit nem akaszt ki a gyereke. Engem minden nap ki tudnak. És nagyon sok. És nem akarok már megint panaszkodni, nem akarom ugyanazt századjára leírni. ...

  Bianka Olyan érdekes ez az élet. Egy elég furcsa kettős életet élek. AZ egyik oldalon ott vagyok én, az anya, szigorúan kisbetűvel. Írom a blogot, amiben igyekszem jót is írni, de azért elég sokat panaszkodom… Gyakoratilag panaszkodok én mindenkinek, főleg anyámnak, mert Ő megért, ismer, tudja, hogy nem akarom én feladni, de azért néha teleszalad a faxom nekem is. De panaszkodok a barátnőimnek, az egyiknek vérszerinti gyereke van, de egy másik szál miatt kb pontosan tudja, miről beszélek, a másik meg maga is örökbefogadó és ha nem is full ugyanazt, de Ő is sok mindent tapasztal. Ez az oldalam nyalogatja a sebeit, néha visszasírja a gyermektelen nyugodt napjait a szép, békés előkertjét, a sorozatnézős estéket, délutánokat. Ez az oldalam időnként sajnálja magát, sokszor kötelességből teszi a dolgát, és rendszeresen menekülne ki a világból, csak, hogy kicsit csend legyen. Ez az énem nem érti a gyerekeket, nem érti a működésüket, értetlenül áll egy-egy szituációban, hogy ezt mégi...

Bianka Előbb a mai napunkról :) Ma szabit vettünk ki mindannyian. Apukám itthon van Németországból és már eleve úgy írt, hogy mit szólnánk egy közös fürdőzéshez? Erre mi jobbnak láttunk egy hétköznapi alkalmat, akkor talán kevesebben vannak. Szóval ma fürdőztünk a szokásos helyünkön. A hely nem túl nagy, de pont alkalmas a lazításra, a víz kellemes, a mélység is pont jó. Tartalmasan telt a mai napunk, játszottunk, beszélgettünk, lazítottunk, jól kiáztattuk magunkat. Bernát különösen kivette a részét a gyerekekkel való játékból. A kajával kicsit elkalkuláltam magunkat, mert nem számoltam azzal, hogy reggeliznünk is kell. A Tata most diétázik, Ő nem evett semmit!! Nekünk viszont reggelire és ebédre 17 kifli/zsemle   fogyott el… Szóval hazafelé jövet másfél kg kenyeret vettem, ennek végeit megettük, a nagy szeletek mindegyikét megcsináltam szendvicsnek. A holnapi napot – mert holnap is megyünk – remélem, kifutja :D Más. Az egyik örökbefogadós csoportban napok óta pörög eg...

  Bernát… …akinek már tele van a fasza!!!! Már másfél éve megy az önmarcangolás, hogy miért vagyok ilyen állat? Miért kell minden nap veszekedni, ordítani, fenyegetőzni? És szépen lassan megvilágosodtam!!! Hát nem én miattam van, nem én vagyok egy barom, aki csak üvölteni tud. Hanem a kölkök nevelő anyja volt egy ideggyenge picsa! A gyerekek szépen megszokták, hogy amíg apa, vagy anya nem ordít, addig nem kell csinálni semmit. Csak amikor már harmadjára szólok, akkor mozdulnak, és ha halkan beszélsz, konkrétan elkezdenek beszélgetni egymással, mert úgyse nekik beszélsz. És én hiába kezdem a reggelt halkan nyugodtan, dörmi kismackóval, ők addig húzzák az agyam, addig ordibálnak, amíg fel nem csesznek. Ma háromszor szóltam rá Julisra, hogy halkabban beszéljen, nem kell ordítani ebben a hatalmas szobában, szinte ugyanolyan hangerővel ordított tovább, amikor harmadjára ráordítottam, akkor   halkult el. Bianka Ezt az elején beszéltük valakivel, hogy sajnos amiben előttünk s...

  Bianka Szösszenetek Olyan nagyon nagy esmény nem történt ma és tegnap, gondoltam, írok pár szösszenetet a napjainkból. Az egyik a verstanulás. Az oviból mindketten gyakran jönnek haza úgy, hogy mondják, éneklik az aktuálisan tanultakat. Ebben nagy segítségünk az, hogy az óvónéni rendszeresen beteszi a facebookos csoportba az aktuális verseket, amiket aztán én itthon előveszek és gyakoroljuk őket. Néha ez megcsúszik és a csoportba nem kerül be a vers, így egy-két szófordulatból próbálom kinyomozni, hogy miről is van szó. Ugye Google a barátom, gyakran segít is. Néha meg van egy kis anomália, mikor ír valaki egy verset és az többféle módon is megtalálható a neten. És akkor haladunk sorról sorra, mondják mosolyogva a verset, majd mrcosan leordítják a fejem, hogy nem így van!! Ilyenkor keresek egy másik verziót és egyeztetünk. Szinte minden verset a költőjével együtt tanulnak, ami jó, de néha nem mondják hozzá a költőt, pl mint tegnap. Tanultuk Osvát Erzsébet Télkergető cí...

Bianka Tegnap elkezdtünk írni. Én nagyon belelendültem, egész világmegváltó gondolataim voltak, aztán felajánlottam Bernátnak, hogy olvassa el. Hát elolvasta és belendült Ő is... én meg az alvásba. Szóval ez a tegnapi :)  Azt gondolom, tizensok év távlatából nem lesz ennek az egy napnak jelentősége. :) Ma mindenkinek megvolt a feladata, Bernát dolgozni ment, én vittem a gyerekeket, majd bementem a városba, a helyi pedagógiai szakszolgálathoz adtam be a kérvényt Julis vizsgálatára. Komolyan érdekel, hogy szakemberek mit mondanak róla, de igazából az van, hogy akármilyen furcsaságát, baromságát vizsgálom, szinte kivétel nélkül mindegyik visszavezethető arra, hogy az extra figyelem kell neki. Ettől függetlenül úgy vagyok vele, hogy nézzük meg, mert ha a lassúsága és az elkalandozása nem csak azért van, mert egy művészlélek, hanem van más oka is, azt jobb mihamarabb tudni és dolgozni vele. Közben, hogy magamat is fejtegessem, anyával találkoztunk a szokásos kávézóban. Épp nevettük ...

Bianka Már reggel áll a bál. Amit a gyerekek jól csináltak eddig, azt kb elfelejtették, eddig tartott a gondtalan reggel. Jancsi harmadjára húzza a zoknit, de felül nincs rajta semmi… biztosan úgy van vele, hogy nem köhög eléggé. Kérdezem, azt most miért csináltad? Néz rám, hát… mert…. Gondolom, valami rosszul állt. Julis játékot vesz a kezébe, mondom neki, bugyi, zokni…. erre egy centi híján kirántja a ruhás fiókját. Ne legyél már ilyen dúvad! Miért kell ennyire kirángatni? Az agyamban végigcikázik, hogy Bernát mennyit dolgozott azzal, hogy szekrény jó és használható legyen. Milyen király lenne, ha Julis kirántaná a   fiókot, ráesne a lábára, jól beverné, és/vagy a a fiók összetörne, de minimum kiborulna az össze hajtogatott ruha, úgy sincs elég dolgom, mit nekem újrapakolni mindent. A bugyiját három nap alatt elfelejtette, hogy kell felvenni, péntek reggel, hogy nem akart velem konfliktusba kerülni, egyből tudta, nem kellett sem a varratot, sem a cimkét, sem az ülepét megtár...

Bianka Ilyenkor, mikor nincsenek itt a kölkök, jobban van időnk beszélgetni, a gyerekekről is, meg kb mindenről. Most az örökbefogadás jött fel témának, hogy korábban zavart-e minket, hogy ha másnak gyermeke született és igen, határozottan. A családban örültünk a gyerekek érkezésének, de azért minden ilyen érkezés fájdalom is volt egyben, mert arra emlékeztetett, hogy nekünk nincs gyerekünk. De aztán most, hogy már mi is anya, apa vagyunk, olyan, mintha ez mindig is így lett volna, és semmi különbséget nem érzünk amiatt, hogy a gyerekeink nem vérszerintiek, hanem örökbefogadottak. Kerek egész lett ez a része is az életünknek. Sőt, én most már úgy érzem, hogy ez az egész inkább különleges, és nem pedig titkolnivaló, kellemetlen, vagy szégyen, ahogy korábban éreztem. Ahogy már korábban is sokszor írtam, ez annyira tervszerű, sorsszerű, hogy ennek muszáj volt így lennie. És ráadásul az ismerőseink is annyira jól és szeretettel fogadják a gyerekeinket és az örökbefogadás tényét. Büszkék...

 Bernát Hol is kezdjem? Telnek a dolgos hétköznapok, aztán hétvégék és ez így megy mindig, mindenkinél! Nálunk is! De tényleg! J A szombati farsang után vasárnap anyámhoz mentünk ebédre, ahova öcsémék is jöttek. Unoka öcsém és unoka hugom is ott volt, jót játszottak a kölkök, közösen. Mi nagyok sokat beszélgettünk a családról, betegségekről, hogy ki halt meg, meg melyik ismeretlen falubeli, aki ott lakik a tudod…. na annak a lánya barátja beteg! Jó volt a hangulat, délben a gyerekek nem aludtak, de igazából estére nem volt hiszti, vagy gond. Nem volt tétje az alvásnak, mert hétfőn fürdőbe készültünk, mert az ovodában annyi papírmunka van, hogy nem tudnak közben felügyelni! Gondolom, mire kiállítják a töri meg matek félévi bizit, meg a fenéktörlés és szinezés bizonyítványokat, két csoportban ötven gyereknél!!! Hétfőn strandoltunk, reggel ügyesen indultunk, készítettünk, enni-inni, ruhát, törcsit, játékot meg mindent is.   Megy a film, nincs kedvem írni, hagyámár… Bianka ...