Elmenni örökbe

Bianka A reggeli készülődésük, indulásunk igencsak gördülékenyre sikerült, már nem kell vackolni a nagy kabátokkal, sapkákkal, az is jobban halad. Apa belőtte a kölök séróját, egy kis zselé, meg kapott egy kis illatot és a kis gentleman indulhatott is az oviba. Az odautat végig dumáltuk, jó volt minden, elkészültek, Jancsi, mint a golyó, száguldott a mosdóba, de úgy látszik, hogy valami megakasztotta a folyamatot, mert mire Julis odakísértem az ajtóhoz, és visszamentem Jancsi csoportjához, addigra minden lelkesedés elszállt. Nem tudom, kit, mit látott meg, de csak fogta a kezem, nem akart elindulni befelé. Próbáltam figyelmet terelni, hogy délután jövök, meg, hogy mesélje el, mekkorát bicikliztek, stb… semmi nem használt, kezdtek nagyok lenni a szemei, görbült lefelé a szája, egyre jobban felhergelte magát valamin. Visszahívtam a padra, felállítottam oda, hogy kb egy magasságban legyünk és megkérdeztem tőle, mi a gond? – Nem akar oviba menni, de ezt már sírva mondta. Kérdeztem, hogy ...

Bianka Na most megint összeszaladt pár nap. Egy nap a hugyszagban…. Bernáttal sokszor beszélünk arról, hogy Julissal mennyire szigorú vagyok, és, hogy mennyire nem tudok vele normálisan viselkedni. Ez szerintem amióta a blogot írjuk, visszatérő, örök téma. Mindig reménykedem, hogy egyszercsak jön egy fordulat, egy megvilágosodás és akkor onnantól bennem is minden megváltozik még pozitívabb irányba. Azért írom ezt így, mert a kezdeti ellenállásom óta nagyon sokat változtam, nyitottam, közeledtem felé, de még mindig nem vagyok azon a szinten, ahová a lelki szemeimmel képzelem magam. Bernát én már ott tartok, hogy nem akarom őket egy baromság után megölni, csak mérhetetlenül értetlen, és csalódott vagyok, hogy miért csinálta ezt!??? Bianka Azért be kell vallanom, Julis nem segít azon, hogy még közelebb kerüljön hozzám. Mindig az az egyetlen mentsváram számára, hogy csak gyerek. Kicsi gyerek. De nekem sokszor egy tenyérbemászó kotnyeles lány, akiről kezdettől fogva mondom, ho...

Bianka Illatadó anyám…. Nem is tudom, honnan kezdjem. Talán in medias res. A gyerekek az anyáknapjára készülnek, tanulják ezerrel a verseket. Persze, hogy hozzák haza is, mondják egész délután. A versekben mindenféle hasonlat, és aztán egy szó, ami nekem megüti a fülemet. Életadó anyám… Hát ő… Ez az egész óvoda egészére igaz, mindenkinek életadó anyja van, csak az én gyerekeimnek nem én vagyok az. Két gondolatom van, az egyik, hogy aki ezt a verset kitalálta, teljesen elsiklott ennek a szónak a jelentése felett és egyáltalán nem gondoltak bele abba, hogy ennek elég mély jelentése van. A másik gondolatom, hogy aki ezt kitalálta, pontosan tudta, hogy ennek jelentése van, és ez egy kis hátsó szándékú szúrás. Sajnos ezt is el tudom képzelni. Na mindegy, Bernát sem érti, hogy ezen miért akadok fenn, de nekem nagyon megütötte a fülem. Hiába telik el akár 10 év is, és hiába leszünk olyan család, amilyen a nagykönyvben és hiába lesznek az érzéseink, meg minden a helyén, ez az egy örökre ...

Bianka Telnek a napok, mintha valaki felpörgette volna az idő kerekét. Minden reggel felkelek, teszem a dolgom, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy este van. Több napja kezdtem írni már ezt a bejegyzést, de nem jutottam el oda, hogy feltegyem. Szóval: Péntek: Ma megvolt Julis vizsgálata a Pedagógiai Szakszolgálatnál. Kicsit megfordult a fejemben, hogy erről mit írjak és mennyit, mert amennyiben kellemetlenebb az eredmény, az milyen már, hogy ezt kihirdetem… De igazából ennél sokkal durvábbakat is megírtunk már, szóval most írok, hogy sok minden megmaradjon. Egyfelől magát az eredményt hallani nem jó, mert ezeket nem szereti az ember a saját gyereke kontextusában hallani, de sok mindent tudok mondani, ami miatt nem vagyok elkeseredve. Konkrétan az van, hogy megállapítanák az SNI-t, méghozzá valami kevert specifikus vagy valami ilyesmit. A ma kapott eredményt tovább küldik a megyei szakszolgálatnak is, mert ők tudnak kiállítani ilyen igazolást, mely alapján fejlesztő g...

Bianka A mai napra nagy terveim voltak. Van már munka, aminek már a vége felé tartok s azt terveztem, legalább kettőt befejezek. Más programom nem volt, csak még annyi, hogy miután a gyerekeket az oviba beadom, beszaladok a zöldségeshez. Elfogyott a zöldségem itthon. Egy ideje bekattant nekem a nyirokrendszer tisztítás. Összeírtam, milyen ételek támogatják, és mik lassítják a nyirokrendszer tisztítását. Nem ugrottam fejest bele, de mivel kitettem ide magam elé, hogy miket lehet, és gyakran ráesik a szemem, így automatikusan arra kívánok rá. A tiltólistásak közül sok van, amit el tudok engedni könnyebben, csak sokszor ötletem nincs, mert pl húst, belsőséget nem lehet, de annyira hozzászoktunk már, hogy a feltét csak valami húsféle lehet, hogy egyszerűen meg vagyok lőve. Nade! Kitaláltam egy reggelit, (biztos nem én találtam ki, de nem láttam sehol szóval sajátmagamnak én találtam ki) amiért annyira odavagyok, hogy most minden étkezésre tudnám ezt enni. Pár evőkanál zabot leforrázo...

  Bianka Na nézzük, mire jutok 20 perc alatt… Az elmúlt pár nap mélyzuhanása után most újra sínen vagyunk (vagyok) Jó volt egy kis fellélegzés a hétvégén, amikor pl Bernát elvitte a kölköket az egyik dédihez így volt egy kis csend itthon. Az egyik, amiről akartam írni, hogy Julissal nagyban megy a f@szméregetés. Mármint közte és köztem. Eljutottunk most oda, hogy próbálgatja a szárnyait, feszegeti a határokat, hogy meddig mehet el. Sok mindenben hagyom dönteni, de sok dolog van, amiben nem. És ilyenkor jön az, hogy de Ő nem… és akkor jövök én, hogy de. Nem mindent indokolok meg, mert már kiszárad így is a gyomrom, annyit pofázok állandóan, mert hiszem, hogy ha sok mindent elmagyarázok és megindoklok, az jó nekik. De nem mindent indokolok meg. Pl ha főzök valamit, akkor nem mindig kell, hogy ott kotnyeleskedjen valamelyik, pláne, hogy mostanában, hogy kicsit fáradt vagyok, simán kihagyok valamit és az egy kaja esetén nem igazán jó… Pláne, hogy én egyébként jól főzök. Szóval ...

Bianka Dupláznom kellene a nyugibogyókat, mert úgy látszik, túl jó volt az elmúlt pár hét, most meg olyan mélyponton vagyok, hogy ölni tudnék. Próbálok türelmet erőltetni magamra, de elfáradtam most megint, és nagyon idegesítenek a gyerekek. Jancsi mióta megtanulta a R hangot kimondani, mondogatja a szavakat, de ha nem jut eszébe semmi, akkor csak simán mondogatja, hogy krrr, krrr, krrr, krrr. …. akkor mond valami értelmes szót, vagy kérdez valamit, aztán megint krrr, krrr, krrr… egy idő után kellemesen az agyamra megy és megint egy megütközés, mert a falra mászok tőle, de nem mondhatom ezt neki, mert mindannyian örülünk, hogy tudja az R-t, Ő is örül neki és nem akarom elontani az örömét, vagy bármi akadályt gördíteni a lelkesedése elé. Julis meg csak simán hozza a formáját, a hülyeségeivel, a buta kérdéseivel, a nyávogásával, a bepisiléssel, amivel már éjjel olyan bűzt áraszt az ágya, hogy a hányinger kerülget, mikor elmegyek mellette. Most megint minden éjjel bepisil, még nem csi...

Bianka Mondom a híreket. Foci Úgy néz ki, egyelőre ne leszek focis anyuka. Ma voltunk Jancsi második fociedzésén. Érdemes megemlíteni, hogy bár első este elvileg letisztáztunk mindent és utána lelkesen mondott igent az edzésre, ma reggel mégis azt mondta, nem akar többet fociedzésre menni. Természetesen nem akarom erőltetni, de azért nem fogom hagyni, hogy egy négyéves szeszélyei irányítsanak dolgokat, amik később fontosak lehetnek, ezért most megint bevetettünk mindent, ami a foci felé tereli, és ismét megbeszéltük a kritikus dolgokat. Délelőtt felhívtam az edzőbácsit, és mondta, hogy igen, kb 40 percnél fogyott el a figyelem és a lelkesedés, így megegyeztünk, hogy ne húzzuk túl, ha elfárad, üljön le, jöjjön ki, ha fél bizonytalan, akkor jöjjön, nézzen meg, hogy ott vagyok, ahol ígértem. Kellett is, mert jött ki pisilni. Végig tolta az edzést, gondoltam én, de aztán az edzőbácsi elmondta, hogy valójában több mint felét csak ülte és nézte a többieket, szóval megegyeztünk, hog...

Bianka A Focista és a CSALÁDJA Kezdem az elején.  Már korábban is írtam, hogy Jancsinak elég  jó labdaérzéke van, odavan a labdáért. Ha a játszótéren van valakinek labdája  Ő tutira rácsatlakozik az illetőre.  Kézenfekvő volt, hogy szakmai szemmel is ránézzünk, ne csak a szülői szemünk mondja, hogy a mi gyerekünk a legszebb és legtehetségesebb a világon, hanem egy  szakmabeli is nézze meg. Mire  jó a sok ismerősöm? Nyilván akad focista is köztük, nem is akármilyen, az egyik híresebb fociakadémiához volt kontaktja, így - egy hetet betegség miatt kihagyva - ma jöttünk fociedzésre. Bence bácsi azonnal lepacsizott Jancsival, és be is invitálta Jancsit az első fociedzésére.  Én naivan azt gondoltam, hogy majd a szabad téren, óvó, féltő szemeim előtt zajlik majd minden, és mindent látok-hallok..  Helyett...  Megérkezett mindenki, az edzőbácsi behívta a csapatot az öltözőbe, taktikai megbeszélésre. Ahogy csukódott az ajtó...

Bianka Nem vesztünk el. Csak olyan sokminden volt, hogy nem jutottunk el a gépig. Ennek az írásnak az eleje már egy ideje megíródott, várja, hogy feltegyük. Szóval: Napok óta az a kijelentés jár a fejemben, amit Bernát írt, hogy az örökbefogadásnak vége. Fura érzés ízlelgetni ezt. Egyrészt tényleg így érzem, hogy tényleg túl vagyunk valamin. Túl vagyunk a nehezén. Észrevehetően más a rezgésünk egyénileg és családilag is. Más az összhang, más az ölelés, más egy hazaút, máshogy zajlanak a beszélgetések. Minden szintet lépett. Minden jobb. Minden békésebb. Még én is. Másrészről meg azért ott motoszkál a kérdés, hogy ez biztos, hogy ezért van? Nem csak egy újabb fellendülés? Egy vihar előtti csend, és majd az atomkatasztrófa még csak majd most jön, egy áruházi hisztivel indul és borít mindent? Tényleg lezártunk egy szakaszt? Nem is tudom, mihez hasonlítsam, kb ez olyan, mint amikor az ember kijárja az első osztályt. Elindultál, megcsináltad, befejezted, jól teljesítettél, ügyi...

  Bianka Bernát: „Írnunk is kéne… végre egy nap, amikor minden jó volt!” Ma egy családos barátos napunk volt. A Házas Hétvégén csapatunkkal egy kirándulást terveztünk erre a hétre, de az miattunk sajnos meghiúsult, mert bejelentettük, hogy nem fér bele most ez a kirándulás nekünk. Főként időben voltunk bajban, de anyagilag sem voltunk most úgy eleresztve, hogy bőven belefért volna egy ilyen kiadás. Így az egész csapat lemondta, ami miatt én kellemetlenül éreztem magam mert tudom, hogy aki szervezte, milyen sokat járt utána és készült. Az egész kirándulás helyett egy szűk fél napot szerveztünk, elmentünk egy közeli tanösvényre, egy holtág mellé, ahol volt egy rövid túra, amire a csapat ment, én pedig maradtam és végre olvastam. A gyaloglást nem akartam, a lelkemnek viszont az olvasás jobban kellett. Aztán kicsit piknikeztünk, és egy közeli helyen ittunk egy kávét, üdítőt, ki mit akart. Erre az alkalomra a gyerekeket is kivettük az oviból. Jancsi kétesélyes volt, a ma reggel vo...

 Bernát Húsvét, meg amit akartok… Ma korán keltünk, 8 óra körül, reggeliztünk és elmentünk mi, pasik locsolkodni, mamák, nagynénik, unokatesók. A gyerek nagyon szép verset tanult az oviban, el is szavalta úgy, ahogy kell, volt némi félreértés, hogy elvettem a csokitojást a kocsiban, hogy ne olvadjon el, ő meg nem értette, hiába magyaráztam, hogy el fog olvadni! Egyet csak elővett valahonnan és mire észbe kaptam már folyt, csöpögött, a kocsira, a ruhájára, a kezére… Alig értünk délre haza, nagyon sokat kocsikáztunk, kétszer meg is szondáztattak. Büszke apa lehetek, hogy ilyen jól viselkedett a gyerekem.   A lányomról csak azért nem írok, mert ma külön voltunk, és azt a részét nem láttam a dolgoknak, de Őrá is büszke vagyok! Bianka Először azt gondoltam, nehéz napunk lesz, kettesben a lánnyal, de a végére azt kell mondjam, jól sikerült. Mikor egy napot tervezünk – mármint programilag – akaratlanul is megjelennek képek a szemem előtt, ahogy elképzelem a terv megvalósulá...