Elmenni örökbe

Bernát No újra itt. Mozgalmas napunk, vagy hétvégénk volt… Ma délben (ugorjunk a közepébe! :) ) ma délben állok az asztalnál és már meg volt az ebéd, a gyerekek mennek a vécére pisilni, és aztán fekvés. Pakolásztam valamit az étkező asztalnál és Julis ment el mellettem az ágyba, és paff, megpaskolta a fenekem, és ment tovább, mint aki jól végezte dolgát. Ez az a tipikus elmegyek az asszony mellett, és megcsapkodom a tulajdonom, eset volt. :) Igazából nekem tetszett, hogy már ilyen bizalmi, baráti a kapcsolatunk, hogy már becézgetjük egymást, viccesen elpopsizzuk egymást, mert ugye szeretik a büdös kölkök, ha elverem a seggüket! Van, hogy kérik is! :) Szóval ez vicces volt. Aztán volt nem vicces is! Julis feladata, hogy rendszeresen átpakolja a mosott ruhákat a szárítóba, Jancsi feladata, hogy a szennyes ruhákat bedobálja a mosógépbe, én meg indítom őket… És Jancsi be is pakolt mindent, amit anya a szennyesbe dobott, és apa ügyesen nem nézte át, hogy miket dobál… Az oviból haza h...

Bianka A vakáció jobban telik, mint gondoltam. Kellemesebb a légkör, mint vártam, nagyobb a nyugi, mint azt reméltem. Tegnap elég hosszú és dolgos napunk volt. A gyerekek reggel kint kezdtek az udvaron, majd beinvitáltam őket, hogy öltözzünk át, mert hivatalosak voltunk a szomszéd faluba az oviba egy megbeszélésre. Kimosdattam a két kis varacskosdisznót a koszból és már indulhattunk is. A vezető nagyon kedves volt, egy elég jó hangulatú megbeszélést tartottunk. Nyílt lapokkal játszottam, így elmondtam neki az örökbefogadást, Julis SNI-jét és azt is, hogy már egy másik oviban is folyamatban van az egyeztetés, ami viszont közelebb lenne, szóval ha onnan pozitív lesz a visszajelzés, akkor oda mennénk inkább. Ezt is rendkívül jól vette a hölgy. Abban maradtunk, hogy van hely a gyerekeknek, és szeretettel várnak minket. Ha pedig még sem kell a hely, akkor szólok. Aztán ott maradtunk a faluban, ettünk egy menüt, majd indultunk haza aluszkálni. Délután pedig álltam neki a lekvárnak. 2...

Bernát Vagyok ám, csak tudod, a szokásos, sok a meló, kevés az idő. Reggelente, mikor félkómásan száguldok melózni, megy az agyamban a narráció, hogy most azért sietek, hogy délután hamarabb hazaérjek, és a gyerekekkel legyek… No kezdhetjük? Ovinak vége, jó esetben soha többet nem látom azt a fekete picsát! Egész nyáron itthon lesznek a gyerekek, Bianka nagy örömére! Majd azért próbálom kikímélni, ahogy bírom… Kérdéses volt az idei nyaralásunk, merthogy nem úgy jöttek a pénzek, igazából idén Zakinthosra akartunk menni :) Na jó csak szívatlak, (már majdnem kiírtam hogy hova akarunk menni, de nem árulom el, maradjunk annyiba hogy) Pécsre megyünk nyaralni, egy hét helyett csak öt napra, erdő, hegyek, állatok, csend és nyugalom. Bejáratott hely, az egyik keresztszülő párral megyünk, ők 3 napra, mi ötre, a másik pár napra meg a család ellenségét hívtuk el, de még nem válaszolt… Úgy tervezem, hogy lesz még egy másik pihenés is, valamikor ősszel, valami másik jó helyen. Illetve Visegr...

Bianka No hát mondom a híreket. Ez a nap sok szempontból vízválasztó volt. Főbb híreink: Kitört a nyári szünet. Ma megvolt az utolsó kötelező Tegyeszes kapcsolattartás. Én, a szuperanya, előkészültem a vakációs menüsorra. És megvolt az első igazi toporzékolós hiszti. Jövünk a részletekkel! Végre megtörtént,eljött a nyári szünet igazi első napja, bár ez még mindig nem volt annyira éles, mert ma a Tegyeszes kapcsolattartás volt, amire mindannyian mentünk, szóval a gyerekeket „elmenős” ruhába öltöztettük, a lánynak megcsináltam a haját szépre, be is illatoztunk mindenkit, Jancsi haja zselét is kapott. Szóval ez a nap még mindig ilyen elmenős, indulós volt, nem az a klasszikus nyáriszünetes, az majd holnap. A Tegyeszes találkozóra időben érkeztünk, én, aki a napokban még a felfázásom tüneteit szenvedem, nem csak a túlsúlyom miatt küzdöttem meg a lépcsővel. A háromnegyedénél szó szerint majd kiköptem a tüdőmet, hörögtem, mint egy vén bagós. A beszélgetés jó   volt, a gye...

Bianka Mondjam az új hírt? Felfáztam :D Persze úgy kb péntekre tetőzött a dolog. Bejött a nagy meleg, tényleg kibírhatatlan, Bernát be is lőtte a légkondit, ami nagyon kellemes, mikor bejövünk kintről, de nekem kicsit erős volt. Meg is lett az eredménye, nem csak a hangom ment el, hanem a mosdós körök is fájni kezdtek, de szerencsére volt itthon Urzinol. Ez nem a reklám helye, de tényleg jó a cucc… Szombaton még ehhez beszereztünk tőzegáfonyát, szóval hajrá. A nyárral kapcsolatban most az a fajta érzés van bennem, amikor valami új munkahely, vagy nagy meló vár rám, pl mikor a nagy áruházakban leltárra készültünk, hogy egész nap műszakban ott álltunk rajtra készen, hogy kezdjük már! Tudjuk, hogy nehéz lesz, sok és fárasztó, de megvan a haditerv, a stratégia, mindenadott, hogy jól csináljuk, csak haladjunk már, essünk már neki! Most itt is beterveztem pár dolgot, megbeszéltem néhány baráttal, rokonnal egy kis közös játszóterezést, aztán lesz majd, mikor átugrunk Katiékhoz, a Keres...

Bianka Azt hiszem, a blogon belül megérne egy külön fejezetet a hamarosan ránk zúduló armageddon: A NYÁRI SZÜNET! A nyári szünetről a személyes tapasztalatom az, hogy imádtam minden percét. A szabadságot, a sokáig alvást, a hosszú heteket a mamáméknál, a táborokat, a nyaralásokat. Felnőttként aztán ebből rendesen kimaradtam, amit évről évre tapasztalok, hogy reggelente kiürül a város, nincs az a zsongás, és ha busszal megy az ember dolgozni, akkor van ülőhely… De egyébként kb ennyi volt eddig a személyes tapasztalatom. Azt pedig, hogy a szülők vért izzadnak, hogy a nyári szüneteket hogy oldják meg, hogy sakkozzanak a szabadságukkal, a mamákkal, meg mindenféle táborokkal, abba eddig bele sem gondoltam, mert minket nem érintett. Eddig. Írtam pár napja, én döntöttem így. Most is lett volna lehetőség ügyeletre, de nem kockáztatok, hogy valaki bekavar itt a nagy idillbe. Apropó idill. Egy párszor mostanában felvázoltam és most már teljesen biztos vagyok ebben a folyamatban, hogy ...

Bianka Tegnap Bernát születésnapját ünnepeltünk, nálunk volt a buli. 12-en jöttünk össze első körben, a család egy része, majd csatlakozott hozzánk még egy pár, akik Julis keresztszülei lesznek. Én már pénteken bevásároltam mindent, hazahoztam, és előkészítettem, olyannyira, hogy a tepsikbe berendeztem a húsokat, tarja, bőrös császár, és csirkecombok, egy másikba a zöldségeket, cukkinit, répát, brokkolit, gombát és hagymát. A húsokat eleve pácolva tettem be,,le is fedtem mindent,így másnap délelőtt csak a sütőbe kellett tenni és elindítani. A köret krumplipüré, és friss zöldségekből saláta, és Bernát kérésére egy kis borsmártás. Elkészítettem a gyümölcslevest is, az is mehetett a hűtőbe. Bevásároltam egy pár doboz fagyit, pálcikásat, tölcséreset, próbáltam mindent úgy rendezni, hogy a vendégekkel tudjunk minél többet foglalkozni, ne akkor őrüljünk meg. Azt hiszem, sikerült is egy jó hangulatú napot kivitelezni, kb egy zörrenés nélkül zajlott minden, a felnőttek és a gyerekek is jó...

Bianka Egy kicsit általánosan. Sokszor érzem magam rosszul, mikor a gyerekekkel nézeteltérésem van. Fura, de nem azért van rossz érzésem, mert bánom ahogy a gyerekekkel vitázom, mert minden egyes alkalommal szépen, normálisan kezdem, szépen szólok, kedvesen kérek, elmondom, mit miért jó, mi miért szükséges, szóval ha együtt akarnak működni, ott van a lehetőség rá. Na a lényeg, hogy azért érzem magam rosszul, mert sokszor azt érzem, mások lazábbak, könnyebben vesznek dolgokat, nem pörögnek mindenen, amin én igen. Tanulom még azt, hogy min „szokás” kiakadni és min nem. És nem köcsögségből de kicsit örülök annak, amikor a gyerekek másnál is kiverik a biztosítékot, mert ilyenkor azt érzem, hogy oké, nem csak én vagyok ilyen hiperszenzitív lény, aki ennyire túlpörög mindent, hanem bizony másnál is elszakad a cérna. A reggelek a szűk keresztmetszetek. Bernát ezerrel küzd a jó hangulaton, és mi (azaz Julis – ahogy én látom) egy pillanat alatt csesszük el ezt. Elég hozzá egy bugyi, vagy ...

Bianka Az elmúlt két napban elvittek az ufók. Annyi változott az előző időkhöz képest, hogy most mivel még beteg is voltam, a munka részét elengedtem. Itthon voltak a gyerekek, ráadásul ma még esett is egész délelőtt, már épp ebéd előtt egy fél órával hagyta abba, amikor meg már nem engedtem ki őket. AZ éjjel alig aludtam, bár már nem volt fájdalmam, a garatom vélhetően nagyobb a szokásosnál és két-három percenként arra ébredtem hogy nem kapok levegőt, megfulladok. Ez a sokk teljesen felriasztott minden alkalommal és az ébredésemnek úgy örültem, mint majom a farkának és kapkodtam be a friss levegőt. Nem volt olyan póz, amiben normálisan tudtam volna aludni, így hajnali 3 után feladtam a szenvedést, visszakapcsoltam a telefonomat, játszottam, tiktokoztam kicsit, majd megnéztem az Üvegtigrist a feléig. Akkor valahogy bevillant, hogy mikor covidosak voltunk, akkor volt egy félig könyöklős póz, amiben akkor is tudtam aludni. Na, egy életem, egy halálom, kipróbáltam és bevált. Nem kicsi...

Bianka Nagyon sok gondolat kavarog a fejemben. Ideöntöm. 2024.06.10. 06.10…. az exem, - aki már meghalt, - szülinapja. Nem tartom számon. Csak a dátuma bevésődött az agyamba és mikor így egyben látom, vagy főként ha kimondom, akkor úgy eszembe jut. Ahogy az is, hogy még mindig megnyugvás, hogy már nem jöhet velem szemben az utcán. De gáz így gondolni valakire. De az is gáz, mikor megyek valahol, meglátok egy hasonló alkatú, mozgású embert, mint Ő volt és megáll bennem az ütő… majd rájövök, hogy ő már nem lehet az, és azt mondom… huhh… Aztán… Nem tudok elmenni még mindig amellett, hogy ez a gonosz picsa az oviban úgy rágalmazott meg dolgokért, hogy meg sem hallgatott, meg sem kérdezett és egy az egyben elhisz mindent egy négy éves kis szarosnak, aki képes arra, hogy indulnak apával, kérdezem, hova mennek, mondja, hogy a „boltba tápért”, erre a gyerek elkezdi boldogan hajtogatni, hogy „búbatábé, búbatábé”… - amivel egyébként semmi gond nincs, a felét nem jól hallotta, a másik fel...

Bianka Csütörtök Az óvodában mindenki beteg. Szinte szó szerint. A közel 50 gyerekből 5 ment ma oviba. A mieink sem mentek. Gyakorlok a nyári szünetre…. :( Kihasználtam a „lehetőséget” és a gyerekeket kivettem mára-holnapra az oviból. Ha tehettem volna, a héten nem mentek volna már, de az a múlt hét után túl átlátszó lett volna, így csak ezeket a fél napokat lopkodtam el észrevétlenül. Most viszont kb a fél csoport beteg volt már tegnap reggelre. Hányás-hasmenés, meg skarlát. Utóbbit mindenki torokfájással kezdte. Általában nem szoktam azért nagy ügyet csinálni az ilyenekből, ha még tényleg van is gond, egy kis, vitamin, meg méz csodákat tesz… de most, hogy egyébként is ez volt a célom, mint egy anyatigris ugrottam, mikor Julis bejelentette, hogy fáj a torka. Kicsit olyan műsor szaga volt a dolognak, de most pont kapóra jött. Jancsi meg a torkát köszörülgette, ezért úgy véltem, Ő is elkaphatta. Biztos, ami biztos, ne menjenek inkább… Ugye??? :D Ma készítettem egy fényképet a torku...

Bianka Húúú nagyon sok nap telt el.. vannak hírek. Durvák. Meséltem a kedves óvónőt, aki betámadott minket. Szívesen írnék erről, de egyelőre legyen elég annyi, hogy napok óta ezen pörgök, gyűjtöm az információkat. Mindent igyekszek vagy felvenni, vagy lementeni. és felvettem a kapcsolatot pár emberrel, akiknek szintén van panaszuk az ovival kapcsolatban. A gyerekeket pénteken a ballagás miatt hoztam el hamarabb, de ezt a jó szokást megtartottuk azóta is. Hétfőn még ott ebédeltek, de tegnap, meg már itthon ebédeltünk. Viszem a dobozokat, a kis szatyorkánkban, és megyek értük fél 12-re. Addigra szétmérik a kaját. A csoportnak délelőtt elég sok dolga van, program van, tízórai van, aztán udvar, rohangálás, intézkedés, ebéd. Nincs idő a felesleges kérdésekre. Aztán ebéd, ami a frusztráció egyik lehetősége. Ezt már kihagyjuk. Teljesen felesleges a gyerekeket ebben a feszült hangulatban tartani, amikor otthon normálisan, ökörködés nélkül is meg tudnak ebédelni. Utána mosdó – amit az...